rittyen A: 1708 Rittyenek (Pápai Páriz: Dict.) J: ’csattan | knallen 〈intrans.〉’

rittyent A: 1784 rittyenteni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 68); 1794 rütytyent (NSz.); nyj. kirittyantotta (Nyr. 40: 268) J: 1 1784 ’csattant | knallen lassen’ (); 2 1835 ’szellent; (be)kakál | furzen; in die Hose machen’ (Kassai: Gyökerésző 4: 230); 3 1860 ’üt, csap | schlagen’ (NSz.); 4 [többnyire ki~i magát] 1961 ’hirtelen csinál, összecsap vmit; kiöltözik, felcicomázza magát | etw plötzlich machen, zusammenhauen; sich plötzlich aufputzen’ (ÉrtSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  Eredetileg a valaminek nekicsapódó, nekivágódó tárgyak hangjának utánzására. A szótő a →rotyog szócsalád tövével függhet össze. A végződések mozzanatos, mozzanatos-műveltető igeképzők. A rittyent 2. és 3. jelentése metafora, ill. metonímia az 1. jelentés alapján; ez a három jelentés és a rittyen leginkább a keleti nyelvjárásokban él. A szélesebb körben elterjedt 4. jelentéshez vö. esetleg a →vág néhány jelentését.  ∼  Ugyanebből a tőből gyakorító képzővel: rittyeg ’zörög, csörget, csattan, dörren’  (1808: Sándor I.: Toldalék).

TESz.; EWUng. rotyog