ripők ∆ A: 1831 Ripók (Európa 12: 16); 1835 Ripók, Ripők, Rüpők (Kassai: Gyökerésző 4: 229) J: ‹mn› 1831 ’himlőhelyes, ragyás | blatternarbig’ (↑) | ‹fn› 1835 ’durva, faragatlan, pimasz személy | Lümmel’ (↑)
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű, és esetleg azonos lehet a →ripacs tövével. A végződés kicsinyítő képző lehet; vö. →pufók, szemők (→szem). ∼ Idetartozik: (R.) rüpő ’faragatlan fickó’ (1835: Kassai: Gyökerésző 4: 229), valószínűleg -ő kicsinyítő képzővel.
☞ TESz.; EWUng.→ ripacs