remény A: 1138/ ? Remen [szn.] (MNy. 32: 56); 1372 u./ remenſegben [sz.] (JókK. 110); 1490 k. remenÿen (MKsz. 1881: 107); 1527 remynſyghwel [sz.] (Heyden: Puerilium 24) J: 1 1372 u./ ’a jövőbe vetett hit, bizalom; e bizalom támasza, alapja | Hoffnung; Grund zur Hoffnung’ # (↑); 2 1683 ’biztató kilátás a jövőre | Aussicht’ # (Szily: NyÚSz.) Sz: reménység 1372 u./ (↑) | reménytelen 1416 u./¹ remētelēſeggel [sz.] (BécsiK. 324) | reménytelenül 1416 u./¹ rèmentèlèno̗lt [sz.] ’reménytelenné válik | hoffnungslos werden’ (BécsiK. 247) | reménytelenség 1416 u./¹ remētelēſeggel (BécsiK. 324)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Valószínűleg sokkal korábbi, mint ahogyan a források mutatják. A reménység származékszó valamikor sokkal elterjedtebb volt mint az alapszava, amelyet a nyelvújítók nem ismertek, s a származékokból újra elvonták.

☞ TESz.; EWUng.→ remél