reláció A: 1748 Relatiok (NSz.); 1787 relátzióm (NSz.) J: 1 1748 ’kapcsolat, összeköttetés, viszony | Verbindung, Beziehung, Verhältnis’ (NSz.); 2 1792 ’beszámoló, tudósítás, jelentés; előadás, beszámoló | Bericht; Referat’ (NSz.); 3 1820/ ’(nyelvtani) vonzat | Relation 〈in der Grammatik〉’ (NSz.); 4 [ ~k] 1823 ’viszon(ok), körülmény(ek) | Verhältnisse, Umstände’ (NSz.); 5 1921 ’forgalmi (út)vonal | Verkehrslinie’ (NSz.)

relatív A: 1814/ relative (NSz.); 1845 relativ (NSz.); 1849 e./ relatív (NSz.) J: 1 1814/ ’bizonytalan, ingadozó | unbestimmt’ (); 2 1845 ’viszonylagos, viszonyított | verhältnismäßig; relativ’ ()

relatíve A: 1827 relátive (Minerva 3: 1399); 1835 Relative [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1913 relative (NSz.); 1913 relatíve (Horváth: HSz.) J: ’viszonylag | verhältnismäßig, relativ 〈Adv.〉’

relativitás A: 1835 Relativitas [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1923 relativitás (Fülöp: TermtudMűsz.) J: ’viszonylagosság, viszonyítottság | Relativität’

A szócsalád reláció, relatíve tagjai latin jövevényszók. |  ≡  Lat.  (k.) relatio ’viszony, arány; kapcsolat’ [< lat. relatus, a lat. referre ’visszahord; beszámol stb.’ befejezett melléknévi igeneve; vö. →referál] | lat. relative ’vonatkozó; viszonylagos ‹határozószó›’.  ≋  Megfelelői: ném. Relation ’viszony, kapcsolat; forgalmi útvonal’; ang. relation ’viszony, arány; tudósítás’; stb.

A relatív, relativitás nemzetközi szók. |  ≡  Vö. ném. relativ; fr. relatif; ol. relativo; stb.: ’relatív’; – vö. még lat.  (k.) relativus ’vmire vonatkozó; relatív’ | ném. Relativität; fr. relativité; ol. relatività; stb.: ’relativitás’.  ⇒⌂  A magyarba leginkább a németből került, relativitás latinosított szóvéggel.

TESz. relatív a.; EWUng. referál