rekvirál A: 1576 Requiralta Volna (MNy. 63: 97); 1614 requirálástul [sz.] (MNy. 61: 486); 1816 Rékvirálni [sz.] (Gyarmathi: Voc.); 1866 rekvirált (NSz.); nyj. rëgviráll (Nyr. 110: 201); rékliválás, rekvilálás [sz.] (ÚMTsz.); rékrivál (Bálint: SzegSz.) J: 1 1576 ’megkeres, megkér | ersuchen’ (↑); 2 1614 ’(közcélra) igánybe vesz, lefoglal | (für öffentliche Zwecke) beanspruchen, beschlagnahmen’ (↑); 3 1848 ’zsákmányol, prédál | erbeuten’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. requirere ’felkeres, felkutat; követel, igényel’, (k.) ’(jogi úton) megkeres; (ingatlant) visszavásárol’ [a lat. requaerere ’ua.’; vö. lat. quaerere ’keres; elér, elnyer; megtudni próbál; törvényesen kivizsgál; stb.’].  ≋  Megfelelői: ném. requirieren; fr. requérir; stb.: ’rekvirál’.  ⌂  Az ál szóvég olyan igék analógiájára keletkezett, mint az →ágál, →diktál stb. A népi változatok r >l hangátvetéssel, ill. hangcserével keletkeztek. A 3. jelentés metafora.

☞ TESz.; EWUng.→ inkvizíció