rebeg¹ A: 1410 Rebegew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1527 roͤboͤgoͤ [sz.] (ÉrdyK. 64); 1805 rebëg (NSz.); 1834 rebengő [sz.] (NSz.) J: 1 1410 ? ’dadog, hebeg; dünnyög, érthetetlenül beszél | stammeln, stottern; murmeln, undeutlich sprechen’ (↑), 1527 ’ua.’ (↑); 2 1560 k. ’brekeg, kuruttyol 〈béka〉; karattyol, lotyog 〈személy〉 | quaken 〈Frosch〉; schwätzen 〈Person〉’ (GyöngySzt. 3169.); 3 1574 k. ’〈beszéd közben〉 remeg, reszket, akadozik 〈nyelv, ajak, száj〉 | beim Sprechen zittern, beben, stocken 〈Zunge, Lippe, Mund〉’ (NySz.); 4 1643 ’gőgicsél, gügyög 〈gyermek〉 | lallen 〈Kind〉’ (Comenius: Jan. 44); 5 1752 ’〈meghatódottságtól, felindultságtól stb.〉 halkan v. nehezen mond vmit | lispeln, etw im Flüsterton sagen 〈vor Ergriffenheit, Erregung usw.〉’ (NSz.); 6 1939 ’rebesget, híresztel | munkeln’ (Ethn. 50: 16)
rebesget A: 1584 rebesgetem (NySz.); 1750 roͤboͤsgetem (Wagner: Phras. Fero a.); 1763 repesgettek (NSz.); 1805 rebësget (NSz.) J: 1 1584 ’mondogat, emleget; hirdet | öfter erwähnen; verkünden’ (↑); 2 1621 ’dadog, hebeg; dünnyög | stammeln, stottern; murmeln’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1636 ’gügyög, beszélni kezd 〈gyermek〉 | lallen, zu sprechen beginnen 〈Kind〉’ (NySz.); 4 1644 ’vmit suttogva mond, vmiről suttogva beszél; híresztel | flüsternd sprechen, munkeln’ (MonTME. 5: 256); 5 1824 ’〈meghatottságtól, felindultságtól stb.〉 halkan v. nehezen szól; rebeg | lispeln, etw im Flüsterton sagen 〈vor Ergriffenheit, Erregung usw.〉’ (NSz.)
rebez † A: 1643 rebezi (Comenius: Jan. 185) J: ’megbízhatatlanul fecseg | unverläßlich schwätzen, munkeln’
rebes ∆ A: 1832 rebes (NSz.) J: 1 1832 ’rebesget, híresztel | munkeln’ (↑); 2 1843 ’meghatottan szól, rebeg | lispeln 〈vor Ergriffenheit, Erregung usw.〉’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →rebeg² szócsaládjának tövével azonos. A rebeg szócsaládjában a beszédtevékenységre vonatkozó jelentések uralkodnak, míg a →rebeg² szócsaládjában a mozgásra vonatkozó jelentések. A rebeg 3. jelentésében mindkét jelentésárnyalat megtalálható, ezért valószínűleg az lehetett az eredeti jelentés. A szóvégek gyakorító képzők. A →remeg alapján mind a →rémül, →repül igék szócsaládjában, mind az ö-s változatok tövében számolni lehet az eredeti e-vel. A rebeg¹ 2. jelentéséhez vö. A →rekeg, →repeg (→reped). A rebesget leginkább a 4. jelentésében használatos.
rebeg² A: 1560 k. rebegni [sz.] (GyöngySzt. 3152.); 1805 rebëg (NSz.); 1838 Rebeng (Tzs.); 1867 repegö [sz.] (NSz.); nyj. röbbög (MTsz.) J: 1 1560 k. ’tántorog, dülöngél, szédeleg | taumeln’ (↑); 2 1653 ’rezeg 〈levegő, hang, húr stb.〉 | schwingen 〈intrans.〉’ (NyIrK. 14: 176); 3 1664 ’remeg, reszket | zittern, beben’ (↑); 4 1757 ’retteg, fél; ijedez | sich fürchten; sich (immer wieder) erschrecken’ (NSz.); 5 1804 ’libeg-lobog | flattern, wehen’ (NSz.); 6 1876 ’rángatózik, rezzen 〈szemhéj〉 | zucken 〈Augenlid〉’ (Nyr. 5: 266); 7 1941 ’hunyorog, reszket 〈csillag〉 | flimmern 〈Stern〉’ (ÚMTsz.)
repes² A: 1562 Repese (NySz.); 1578 roͤpoͤsoͤt (Bornemisza: ÖrdKís. 201); 1771 röbösse (NSz.); 1870 rėpės (CzF.) J: 1 1562 ’mozgolódik, mocorog; mozdul, moccan | sich (hin und her) bewegen; sich rühren’ (↑); 2 1578 ’〈örömtől, izgalomtól stb.〉 erősen ver, ugrál, remeg 〈szív〉 | stark pochen 〈Herz vor Freude, Erregung usw.〉’ (↑); 3 1769 ’ujjong; lelkesedik | jubeln; sich begeistern’ (NSz.); 4 1786 ’〈szem, pillantás〉 ide-oda villan, reszket | sich hin und herrichten 〈Blick〉, zittern 〈Auge〉’ (NSz.); 5 1804 ’libeg-lobog | flattern’ (NSz.); 6 1816 ’csapong 〈érzés, gondolat〉 | schweifen 〈Gefühl, Gedanke〉’ (NSz.); 7 1851 ’hunyorog, reszket 〈csillag〉; rezeg, reszket, remeg 〈fény, árnyék〉 | flimmern 〈Stern〉; schwanken 〈Licht, Schatten〉’ (NSz.); 8 1853 ’rángatózik 〈szemhéj〉 | zucken 〈Augenlid〉’ (NSz.); 9 [ ~ vmiért] 1881 ’sóvárog, reszket vmiért | nach etw lechzen’ (NSz.)
repedez × A: 1604 röpdözöt [?✐] (NySz.); 1788–1789 repedez (NSz.); 1793 rebedezésekkel [sz.] (NSz.); 1861 rebbedezni [sz.] (MNyszet. 6: 346); 1863 Rébédözni [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 514); 1870 repedėz (CzF.) J: 1 1604 ’mozgolódik, mocorog | sich (hin und her) bewegen’ (↑); 2 1788–1789 ’repes 〈szív〉 | stark pochen 〈Herz vor Freude, Erregung〉’ (↑); 3 1793 ’ijedezik, rémüldözik | sich (immer wieder) erschrecken’ (↑); 4 1861 ’rángatózik 〈szemhéj〉 | zucken 〈Augenlid; Arm des kleinen Kindes im Schlaf〉’ (↑); 5 1886 ’fickándozik, emelgeti magát 〈kisgyermek〉 | zappeln 〈kleines Kind〉’ (Nyr. 15: 188); 6 1935 ’hunyorog, reszket 〈csillag〉 | flimmern 〈Stern〉’ (Csűry: SzamSz. repdez a.)
rébzik × A: 1750 rébzenek (NSz.); 1787 répzik [▽] (NSz.); 1792 repzettenek (NSz.) J: 1 1750 ’sejlik, rémlik, a képzeletben megjelenik; vhogyan, vmilyennek látszik | vorschweben; den Anschein haben’ (↑); 2 1772 ’káprázik 〈szem〉 | flimmern 〈vor den Augen〉’ (NSz.); 3 1773 ’reszket, borzong; megrezzen, megborzad | schaudern; erzittern’ (NSz.)
rebben A: 1785 Rebbenö [sz.] (NSz.); 1865 röppenése [sz.] (NSz.); nyj. rëbbenős [sz.] (ÚMTsz.); röbbenyik [□] (MNyj. 16: 22) J: 1 1785 ’rezzen, rezdül; moccan, mozdul | erzittern; sich rühren’ (↑); 2 [gyakran fel~, meg~] 1805 ’ijed, felriad, megriad | erschrecken’ (NSz.); 3 1838 ’〈örömtől, izgalomtól stb.〉 dobban 〈szív〉 | pochen 〈Herz vor Freude, Erregung usw.〉’ (Tsz.)
rebbent A: 1851/ megrebbenték (NSz.) J: 1 1851/ ’rebbenni késztet, rezzent, riaszt | aufschrecken 〈trans.〉; in Bewegung setzen’ (↑); 2 1885 ’rebbenő, rezzenő mozdulatot végez, 〈szárnyával〉 csap, legyint 〈madár〉 | eine plötzliche Bewegung machen, mit den Flügeln schlagen 〈Vogel〉’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A szótő a →rebeg¹ szócsaládjának tövével azonos. A →rebeg² szócsaládjában a rebbenő, rezzenő mozgásra utaló jelentések uralkodnak, míg a rebeg¹ szócsaládjában a sajátos beszédtevékenységgel kapcsolatos jelentések; az eredeti jelentéshez vö. a →rebeg¹ 3. jelentését. A szóvégek különféle igeképzők. A repes² stb. szó belseji p-jéhez vö. →repül. Az izgalmat, rémületet kifejező jelentésekhez vö. →remeg, →rémül, amelyek etimológiai kapcsolatban is vannak a rebeg² szócsaláddal. ∼ Ugyanebből a tőből különböző névszóképzőkkel, ill. igeképzőkkel: rebences ’ijedős, félénk’ (1831/: NSz.); rebedeg ’epilepszia, nyavalyatörés; egy fajta vérveszteséggel és hidegleléssel járó állatbetegség’ (1834: Kassai: Gyökerésző 3: 195), ’betegeskedő, beteges ‹személy›; ijedős, félénk’ (1898 k.: ÚMTsz.), ill. rebzsik ’tetszik’ (1838: Tsz.); rebenckedik ’fél, megijed’ (1861: MNyszet. 6: 340); rebzseg ’remeg ‹szemhéj›; ficánkol, mozgolóik ‹kisgyerek›’ (1861: MNyszet. 6: 346).
☞ TESz. repes¹ a., rebences a. is, rébzik a. is; EWUng.→ rebeg¹, remeg, rémül, repül