ráció A: 1577 ratio (Aritm. C3b); 1596 ratióját [?✐] (MNy. 90: 124); 1814/ Rátio (NSz.); 1913 ráció (Horváth: HSz.) J: 1 1577 ’irányelv, alaptétel | Grundsatz’ (↑); 2 1596 ’értelem, okosság | Vernunft, Sinn’ (↑); 3 1868 ’fejadag, porció | Ration’ (NSz.)
racionális A: 1817 rationális (TudGyűjt. 1/12: 54); 1865 rationalis [es. nem m.] (Babos: KözhSzt. rationabilis a.); 1877 rationál (Keresztesi: Mat. 165); 1887 raczionális (Keresztesi: Mat. 165) J: 1 1817 ’okszerű, észszerű | vernunftgemäß, rationell’ (↑), 1865 ’ua.’ (↑); 2 1877 ? ’a pozitív és negatív egész számok, törtek megjelöléseként, racionális 〈szám〉 | rational 〈Zahl〉’ (↑), 1884 ’ua.’ (MagyLex. 14: 250)
racionalizmus A: 1817 Rationalismust (TudGyűjt. 1/1: 88); 1826 Rationalismus (Gáldi: Szótir. 371); 1897 Racionalizmus (PallasLex.) J: ’filozófiai, ismeretelméleti irányzat, amely a megismerés egyedüli forrásának az észt tartja | Rationalismus’
racionalista A: 1819 Rationalista (HazKülfTud. 1819. jan. 30.: [4]); 1839 rationalistákat (NSz.); 1897 racionalista (PallasLex. Racionalizmus a.) J: ‹mn› 1819 ’a racionalzmus elveit valló, azokon alapuló | rationalistisch’ (↑) | ‹fn› 1839 ’a racionalizmus híve | Rationalist’ (↑)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a ráció latin jövevényszó. | ≡ Lat. ratio ’számla, elszámolás; ésszerű gondolkodás’, (k.) ’kiszámított rész, fejadag ‹katonai›’ [< lat. reri ’gondol, vél’]. ≋ Megfelelői: ném. Ratio ’értelem’; fr. ration ’ua.; ráció’; stb.
A racionalizmus, racionalista, racionális nemzetközi szók. | ≡ Vö. ném. Rationalismus; ang. rationalism; fr. rationalisme; stb.: ’racionalizmus’ | ném. Rationalist; ang. rationalist; fr. rationaliste; stb.: ’racionalista’ | ném. rational; ang. rational; fr. rationnel; stb.: ’racionális’; – vö. még lat. rationalis ’ésszerű, racionális’. A legkorábbról a franciából, ill. az angolból mutathatók ki. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből kerültek, részben latinosított végződéssel.