röffen A: 1770 röffenni [sz.] (MNy. 2: 181) J: 1 1770 ’〈disznó〉 egyszeri röfögő hangot ad | einmal kurz grunzen 〈Schwein〉’ (↑); 2 [főleg össze~] 1838 ’összetódul és hevesen tanácskozik | zusammenströmen und (meist heftig) etw beraten’ (Tsz.); 3 1843 ’dünnyög, morog | mummeln, brummein’ (NSz.); 4 [rá~] 1848/ ’rátámad vkire | jmdn anfahren, anbrummen’ (NSz.)

röfög A: 1783 röfög (NSz.) J: 1 1783 ’〈disznó〉 mély, morgásszerű hangot ad | grunzen 〈Schwein〉’ # (NSz.); 2 1793 ’dünnyög | mummeln’ (NSz.); 3 1879 ’〈ember〉 röhög | wiehern 〈Person〉’ (Nyr. 8: 473)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Eredetileg a disznó mély, morgásszerű hangját jelenítette meg. Az igék végződése mozzanatos, ill. gyakorító képző. A röffen 2. jelentése metonímia.  ∼  Valószínűleg idetartozik az igekötős (R.) kiröffen ’elreped, kilyukad’  (1709: MNy. 90: 126).

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.