pszt A: 1792 Piszt (NSz.); 1793 Pszt (NSz.); nyj. pst (ÚMTsz.) J: 1 1792 ’csitt | pscht, pst’ # (↑); 2 1909 ’〈kutyahívogató szó〉 | 〈Lockruf für Hunde〉’ (MNy. 5: 93)
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Feltehetőleg önkéntelen hangkitörésből keletkezett. Ez az indulatszó szorosan összefügghet a →pisszent szócsalád tövével, sőt az is lehetséges, hogy voltaképpen a pissz (→pisszent) mondatszónak olyan változata, amelynek hang- és írásalakja a ném. pst, pscht ’pszt’ hatását tükrözi. Hasonló onomatopoetikus szavak: ang. 'sh, psht ’pszt’; ol. pst ’ua.’; stb.
☞ TESz.; EWUng.→ pisszent