piktor ∆ A: 1439 ? Piktor [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1584 pictorral (MNy. 68: 89); 1803 Piktorral (NSz.); nyj. pittor (ÚMTsz.) J: ’festő(művész) | Maler’
piktúra ∆ A: 1620 picturaual (Nyr. 92: 341); 1820 Piktúra (NSz.) J: 1 1620 ’festmény | Gemälde’ (↑); 2 1803/ ’festészet; festőművészet | Malerei; Malkunst’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. pictor ’festő; hímző’ [< lat. pingere ’fest; hímez’; vö. →pingál] | lat. pictura ’festőművészet, festészet; festmény, kép’. ≋ Megfelelői: fr. peintre, peinture; ol. pittore, pittura; stb.: ’festő’, ’festészet, festőművészet’.
☞ TESz.; EWUng.→ pingál