pih¹ † A: 1430 k. pih (SchlGl. 2270.); 1647 Péhoͤk (NySz.) J: 1 1430 k. ’tollat foszt, tollal bánik | abfedern; Federn schleißen’ (↑); 2 1577 k. ’〈láng, meleg〉 levegőt lebegtet | die Luft wehen lassen 〈von Flamme, Hitze〉’ (OrvK. 494); 3 1577 k. ’lélegzik; liheg | atmen; keuchen’ (OrvK. 143)

pihes ∆ A: 1578 Piheskedoͤknec [sz.] (NySz.) J: ’nehezen lélegző, lihegő | schwer atmend, keuchend’

piheg A: 1669 léheg piheg (NySz.); 1725 Péhegés [sz.] (NSz.); 1788–1789 pihengö́ [sz.] (NSz.); 1804 pihög (NSz.); 1805 pihëg (NSz.) J: 1 1669 ’erőltetetten, szaporán, aprókat lélegzik, liheg | keuchen’ # (↑); 2 1787 ’gyenge, elhaló hangon mond; elhaló hangon hallatszik | mit sterbender Stimme sprechen; kaum hörbar sein’ (NSz.); 3 1788 ’〈kebel〉 szapora lélegzéstől fel-alá hullámzik | wogen 〈Brust〉’ (NSz.); 4 1805 ’eped, vágyakozik | sich sehnen, begehren’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a pih¹ onomatopoetikus szó. |  ⌂  Egy eredeti igenévszó igei realizációja, amelynek névszói tagja a pih² (→pehely). A 3. jelentés lehetett az eredeti, a 2. jelentés valószínűleg metaforikus a 3. jelentés alapján; mindkét jelentéshez vö. még a →leh szóval alkotott mellérendelő összetételeket: leh-pih ’levegőt kifúj, lélegzik, liheg, zihál’  (1577 k.: OrvK. 494) és pih-leh ’lélegzik, liheg, zihál’  (1585: Cal. 70), amely ikerszóként viselkedik. A metonimikus 1. jelentés (vö. →pehely) tudatos írói szóalkotásnak tűnik.

A pihes származékszó. |  ⌂  A pih¹ szóból keletkezett melléknévképzővel; vö. →piros, tilos (→tiloszik) stb.

A piheg származékszó. |  ⌂  A pih¹ szóból jött létre gyakorító képzővel. Az ige 3., 4. jelentése metonímia.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A pih ’levegő, lélegzet’  (1788: NSz.) főnév a piheg igéből lett elvonva.

☞ NyIrK. 7: 87; SyntUr. 42; TESz. piheg a.; EWUng.→ pehely, pihen