picsa A: 1405 k. picha (SchlSzj. 385.) J: 1 1405 k. ’női szeméremtest | weibliche Scham’ (↑); 2 1897 ’ülep, fenék | Gesäß, Hintern’ (MTsz.)
Valószínűleg jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. | ≡ Blg. пичка; szln. pička; szlk. pička; le. piczka; stb.: ’női szeméremtest’ [< szláv *pik- ’vizel’]. ⌂ A picsa alak úgy keletkezhetett, hogy a magyar nyelvérzék a szláv szóból egy nem adatolt szláv alapszót alkotott meg, amely aztán a magyarban meghonosodott. A 2. jelentéshez vö. or. пизда ’női szeméremtest’; plb. peizda ’ülep, far’.
☞ Bárczi: SzófSzTold.; Kniezsa: SzlJsz. 714; TESz.; EWUng.