perzekutor ∆ A: 1614/ persecutora (MNy. 79: 247); 1851/ perzekutorok (NSz.); 1868 perzekútor-hadnagy (NSz.); 1882 pėrszėkútor (NSz.); nyj. percekutor (ÚMTsz.) J: 1 1614/ ’üldöző | Verfolger’ (↑); 2 1792 ’(megyei) csendbiztos; poroszló, törvényszolga | (Komitats)polizeikomissar; Häscher’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. persecutor ’üldöző; keresztényüldöző; vádló, panasztevő’ [< lat. persequi ’vkit lépten-nyomon követ; üldöz, kerget’]. ≋ Megfelelői: ang. persecutor; fr. persécuteur; stb.: ’üldöző, követő’. ⌂ A sz-es, z-s kiejtés német hatást mutat. ∼ Idetartozik: (R.) perzekució ’bírósági perelés; üldözés’ (1619: Úriszék 397).
☞ TESz.; EWUng.→ szekta