pengő A: 1501 ? Pengew [szn.] (OklSz.); 1707 pengőt (MNy. 89: 511); 1838 pengü (Tsz. Szeker a.); 1863 pėngő (Kriza [szerk.] Vadr. 163); nyj. pëngël [□] (ÚMTsz.); pingő, pöngü (MTsz.) J: 1 1707 ’(ezüst)érme; pénz | (Silber)münze; Geld’ (↑); 2 1735 ’〈különféle, fémesen csengő hangot adó tárgyak megnevezésére〉 | 〈als Name versch. klingender, metallenen Ton gebender Dinge〉’ (MNy. 58: 226); 3 1927 ’magyar pénznem 1927. január 1-jétől 1946. augusztus 20-ig | Währungseinheit in Ungarn zwischen 1927 und 1946’ (PallasLex.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév →peng-ből keletkezett -ő képzővel. A szó korábban főleg különböző szószerkezetekben élt. A 1. jelentéshez vö. még pengő pénz ’pénzérme’, tkp. ’csengő pénz.’ 1794 (NSz.); pengő forint ’ua.’ (1833: NSz.) szószerkezeteket.