pempő A: 1798 Pempő (MNy. 70: 20); nyj. pömpő (ÚMTsz.) J: 1 1798 ’püré, pépes étel | Brei, Pampe’ (↑); 2 1838 ’rosszul sült kenyér | schlecht gebackenes Brot’ (Tsz.); 3 1888 ’pépes anyag | breiige Masse’ (Nyr. 17: 555)
Játszi szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ A →pép ’kása, pép; puliszka’ szóból keletkezett -ő kicsinyítő képzővel; a szervetlen szó belseji m hanghoz vö. →cibál, →göb : →gömb stb. Hasonló onomatopoetikus szó: ném. Pampe, Pampf, Pappe ’kása, pép’. A nyelvjárásokban a szónak sok származéka van; vö. (N.) pempőke ’élesztővel készített tészta búzalisztből; nem átsült, keletlen sült tészta’ (MNy. 24: 108), pempőz ’homokkal és vízzel játszik’ (MTsz.); (N.) pempöl ’higít, kotyvaszt’ (MTsz.); stb.
☞ TESz.; EWUng.→ pép