papagáj A: 1763 Papagáj madár (NSz.); 1787 Papagáj (NSz.); 1795 Papagój (NSz.); 1801 Papagály (Nyr. 50: 89); nyj. papagál, papagár (Nyr. 50: 91); papogány (ÚMTsz.) J: ’jellemzően színes tollazatú, kampós csőrű, rikácsoló hangú, trópusi madárfajta | Papagei’ #
Vándorszó. | ≡ Ném. Papagei, (R.) papagoy; fr. (R.) papegai; ol. pappagallo, (N.) papagal; szbhv. papagaj, papiga; or. попугай; stb.: ’papagáj’. Vö. még gör. (biz.) παπαγάς ’ua.’. Forrása: bizonytalan, [esetleg egy afrikai nyelv, az arab babbaġā̕, babġā̕ ’ua.’ közvetítésével]. Az európai nyelvekbe a bizánci görög közvetítésével került. ⇒⌂ A magyarba a németből került át (szóvégi j-s alak); a szóvégi l, ly-s változatok vagy hiperkorrekt alakok, vagy olasz hatásra utalnak.
☞ TESz.; EWUng.