palacsinta A: 1577 palaczinta (KolGl.); 1808 platsinta (HOklSzj. 112); nyj. pȧlȧcinkȧ (MTsz.); palacsinka, placinta (ÚMTsz.) J: 1 1577 ’lepény; lángos | Kuchen; Art Backwerk aus Brotteig’ (↑); 2 1600 k. ’tej, tojás, liszt híg keverékéből zsírban sütött lapos, kerek tészta | gefüllter Eierkuchen’ # (Radvánszky: Szak.)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. plăcintă, [végartikulussal] plăcinta ’rétes, egy fajta töltött tésztaféle’, (N.) ’lepény, palacsinta’ [lat. placenta ’lapos kalács, lepény’]. ⌂ A szóvégi a-hoz vö. →áfonya. A ka végű változat játszi szóalkotással vagy a -ka kicsinyítő képzős szó hatására keletkezett. ⌂⇒ A magyarból: ném. (au.) Palatschinke ’palacsinta’; szbhv. palačinka; cseh palačinka; szlk. palacinka: ’ua.’.
☞ NyK. 73: 77; TESz.; EWUng.→ palacka