póling A: 1795 k. Poling, póling (NSz.); 1835 Pólintz (Kassai: Gyökerésző 4: 141); nyj. pólimadár (Herman: Mad. 285) J: ’a szalonkák rendjébe tartozó madárfajta | Brachvogel (Numenius)’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A madár hangjának utánzására; hangutánzó szóként vö. pó-lí (1895: NSz.). A különböző változatok szóvége feltehetőleg a →bíbic, szaláng (→szalonka) stb. hatására keletkezett. ⊚ A szó főleg az állattani szaknyelvben és tájszóként él.
☞ Aquila 21: 203; TESz.; Kiss J.: Mad. 153; EWUng.