páter A: 1585 páter [?✐] (MNy. 89: 510); 1603 Pater (MNy. 89: 510); nyj. pátër (ÚMTsz.) J: ’katolikus szerzetes pap | Pater’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (e.) pater ’apa’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. πατήρ; óész. germ. faδir; stb.: ’ua.’]. Az egyházi jelentés keletkezéséhez vö. lat. (e.) pater ordinis ’szerzetes atya’, pater spiritualis ’lelki atya’, pater confessarius ’gyóntató’. ≋ Megfelelői: ném. Pater; cseh páter; stb.: ’atya’.
☞ TESz.; EWUng.→ fater, herkópáter, páternoszter, pátria, pátriárka, patrióta, patróna, piarista