ordré ∆ A: 1706 ordelünk (Pusztai); 1706 orderem (RákFLev. 1: 643); 1722 ordelyben (Thaly: Adal. 2: 347); 1848 ordre (NSz.); 1874 ordré-ellenes (NSz.) J: ’rendelet, parancs, intézkedés | Order’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Order, Ordre ’intézkedés, rendelkezés, utasítás, parancs’ [< fr. ordre ’rend, sorrend; parancs; stb.’ < lat. ordo ’sor, rend, stb.’]. ≋ Megfelelői: ang. order ’rang, rend, sorrend; parancs; stb.’; or. opдep ’parancs, utasítás, intézkedés, rendelkezés’; stb. ⌂ A szóvégi l, ly hangokhoz vö. →borbély. A szóvégi é betű szerinti olvasat eredménye lehetett.
☞ TESz.; EWUng.→ ordináré