ordináré A: 1587 ordinari (MNy. 89: 382); 1626 ordinare (Nyr. 73: 82); 1734 ordinarium (MNy. 71: 301); 1786 ordinár (NSz.); 1803/ ordinért (NSz.); 1860 ordináré (NSz.); 1895 ordenáré (NSz.); nyj. ordënáré (ÚMTsz.) J: 1 1587 ’országszerte, elterjedt, szokásos | landläufig, gebräuchlich’ (↑); 2 1734 ’egyszerű, közönséges minőségű 〈bor〉 | von gewöhnlicher Qualität 〈Wein〉’ (↑); 3 1857 ? ’közönséges, általános, durva, illetlen, tisztességtelen | gemein, unanständig’ (NSz.), 1871 ’ua.’ (NSz.)
Vándorszó. | ≡ Ném. ordinär, (R.) ordinar, ordinari; fr. ordinaire; ol. ordinario, (N.) ordenari, ordinare; cseh ordinárí; or. opдuнapный; stb.: ’közönséges, szokásos, általános’. Vö. még lat. ordinarius ’közönséges, szokásos, általános, szabályos’ [< lat. ordo ’rend, rendszer, rang, állás, állapot’]. ⇒⌂ A magyarba német és olasz közvetítéssel került. ⌂ Az ordinarium változat latinosítás eredménye.