olló¹ [6] A: 1395 k. ollow (BesztSzj. 744.); 1604 Allo (Szenczi Molnár: Dict. Fórfex a.); 1860 ollaját (NSz.) J: 1 1395 k. ’két, közös tengelyen forgatható pengéből álló nyíróeszköz | Schere’ # (↑); 2 1560 k. ’rák, skorpió stb. ollóhoz hasonló szerve | Greifwerkzeug von Tieren’ (GyöngySzt. 4544.); 3 1669 ’szarufa | Dachsparren’ (MNy. 69: 426); 4 1867 ’szorongatott helyzet | bedrängte Lage, Zwickmühle’ (CzF.); 5 1869 ’〈tornában〉 két lábbal az olló szárának mozgásához hasonlóan végzett mozdulat | Schere 〈im Turnen〉’ (Bánhidi: Sportny.) Sz: ollóz 1826 [sz.] ’ollóval vagdos, vág | mit der Schere schneiden, beschnippeln’ (NSz.); [gyakran ki~, össze~] 1867 [sz.] ’plagizál | (zusammen)stoppeln, aus fremden Artikeln herausschreiben’ (NSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. üzb.  (N.) orlaq ’birkanyíró’ [< török *or(ı̈)la- ’vág, metsz, arat’]. A gazdagon adatolható török igei tőhöz vö. →arat.  ⌂  A magyarba átkerült alak az *orlaġ lehetett; a szóvéghez vö. →gyarló, →tarló stb. 2 Jelentéselkülönülés. |  ⌂  Belső keletkezésű, jelentéselkülönéssel jöhetett létre az →olló² szóból. A metaforikus jelentésváltozás jelentéstani alapja az lehetett, hogy a kecske hátsó lábai egy olló nyitott száraihoz hasonlóan keresztbe állanak. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. →bak.

☞ NyK. 51: 294; TESz.; EWUng.→ arat, olló²

olló² × A: 1395 k. eʒ olo (BesztSzj. 1058.); 1405 k. wʒ ollo (SchlSzj. 1640.); 1430 k. kechyka allo (SchlSzj. 2234.); 1456 k. wlu (SermDom. 2: 3) J: ’őz, kecske v. juh kicsinye | Junges der Ricke, der Ziege od. des Schafes’

Ótörök jövevényszó. |  ≡  KB. oγlaq; csag. oγlaγ; oszm. oğlak; stb.: ’gida’ [< török *oγul ’fiú, vkinek a fia’].  ⌂  A magyarba átkerült alak az *oγlaġ lehetett; a hangtanához vö. →búza, ill. →gyarló.

☞ MNy. 3: 309; TESz.; Ligeti: TörK. 70; EWUng.→ olló¹