olasz A: 1138/ vlas [szn.] (MNy. 32: 56); 1138/ vlos [szn.] (MNy. 32: 131); 1181 Uloz [hn.] (III.BélaKirEml. 345); 1239 Olazÿ [sz.] [hn.] (MNL (OL) 40016); 1257 Oloz [hn.] (OklSz.); 1258/ Olaszfalua [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 363); 1330 Ollasysponteleke [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 125); 1372 u./ olaʒ (JókK. 108) J: ‹fn› 1 1138/ ? ’nyugati újlatin nyelvet beszélő ember | eine neolateinische Spr sprechende Person’ (↑), 1181 ’ua.’ (↑); 2 1372 u./ ’itáliai ember | Italiener’ # (↑) | ‹mn› 1 1221/ ’nyugati újlatin | neolateinisch’ (VárReg. 217.); 2 1448 ’itáliai | italienisch’ # (OklSz.)
Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. | ≡ Szbhv. Vlah, Vlasi [többes szám] ’román’, (Kaj) ’olasz; latin, latium(bel)i’, (N.) ’görögkeleti szerb’; szln. Vlah, Vlasi [többes szám] ’román; olasz; latin, latium(bel)i’, (N.) làh ’olasz’ [az eredetéhez vö. →oláh].
☞ AkNyÉrt. 20/3: 85; MNy. 5: 433; Kniezsa: SzlJsz. 360; TESz.; ABpL. 10: 101; EWUng.→ oláh