okos A: 1138/ Okus [szn.] (MNy. 32: 204); 1222/ Vcus [szn.] (VárReg. 206.); 1372 u./ vkoſſagbalol [sz.] (JókK. 125); 1372 u./ okoſon (JókK. 144); 1456 k. occoſſaggal [sz.] (SermDom. 2: 183) J: 1 1138/ ? ’eszes, értelmes | klug’ # (), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 125); 2 1372 u./ ’óvatos, elővigyázatos | vorsichtig; gelegen’ (JókK. 144) Sz: okosság 1372 u./ (JókK. 125) | okoskodik 1493 k. okoskodast [sz.] (FestK. 164) | okoskodás 1493 k. (FestK. 164) | megokosít 1624 Meg akar okosítani [sz.] (NySz.)

oktalan A: 1372 u./ oktalan (JókK. 148) J: ‹mn› 1 1372 u./ ’értelmetlen, ostoba | unvernünftig’ # (); 2 1619 ’esetlen, idétlen, otromba | ungeschlacht’ (NySz.) | ‹hsz› 1416 u./² ’megalapozatlan, alaptalan | unbegründet, grundlos’ (MünchK. 21vb) | ‹fn› 1560 k. ’oktalan, értelmetlen, ostoba állat | unvernünftiges Tier’ (GyöngySzt. 3001.) Sz: oktalanság 1456 k. oktalanſaghokat ’butaság, ostobaság | Dummheit’ (SermDom. 1: 351)

Származékszó. |  ⌂  Az →ok feltételezett eredeti ’értelem’ jelentéséből, -s, ill. -talan melléknévképzővel; vö. ügyes : ügyetlen (→ügy¹). Az oktalan főnévi jelentései önállósodással keletkeztek olyan szószerkezetekből, mint az oktalan állat ’ostoba állat v. értelmetlen dolog’ (1528: SzékK. 235).

Melich-Eml. 161; TESz.; EWUng. ok