obulus A: 1529–1541 obolus (RMNy. 2/2: 51); 1529–1541 ? obuluſt (RMNy. 2/2: 51); 1578/ obulusni [sz.] (MNy. 79: 248); 1747 obol (Farkas: GLEl.); 1896 Obolosz (PallasLex.); 1926 obulusz (Horovitz: IdSzMagy.) J: ’csekély értékű pénzérme | geringwertige Münze’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. obolus ’görög aprópénz: egy drahma hatoda; súlymértékként: egy nagyobb rész hatoda’ [< gör. (att.) ὀβολός szóból, amely a gör. ὀβελός ’pénzérme; súlymérték’, tkp. ’pénzként és súlymértékként használt fémrudacska’ alakváltozata]. ≋ Megfelelői: ném. Obolus; fr. obole; stb.: ’obulus’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. Az obol változat francia hatásra utalhat.
☞ Nyr. 95: 247; Farkas: GLEl.; EWUng.