nyír¹ A: 1211 ? Nereh [sz.] [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ ṅiro̗io̗ [sz.] (BécsiK. 226); 1585 Nyẃro [sz.] (Gl. borbély a.); 1604 Lenyeroͤm (Szenczi Molnár: Dict. Detóndeo a.); 1773 nyirása [sz.] (NSz.) J: 1 1211 ? ’〈hajat, szőrzetet, sűrű növényi hajtást, bolyhot〉 (ollóval) levág | scheren, stutzen’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1560 k. ’〈vékony, lemezszerű anyagot: kelmét, papírt stb.〉 vág, metsz | schneiden, scherend bearbeiten, schnitzen 〈zB. Tuch, Papier〉’ # (GyöngySzt. 173.); 3 1856 ’vkit pénzétől megfoszt, vkivel fizettet | jmdn um Geld anzapfen’ (NSz.); 4 [főleg ki~] 1930 ’〈állásából vkit〉 kíméletlenül eltávolít; kíméletlenül pusztít 〈személyeket〉, megöl | (jmdn) absägen; umbringen’ # (Zolnay–Gedényi) Sz: nyírő, nyíró 1211 ? [szn.] (↑); 1416 u./¹ ’birkanyírással foglalkozó személy | Scherer, Scherender’ (↑); 1759 [szn.] ’ua.’ (TESz.) | nyírés, nyírás 1416 u./ ṅireſe  (BécsiK. 226); 1773/ (↑) | nyíret 1416 u./¹ ṅiret ’tonzúra, borotvált fejtető | Tonsur’ (BécsiK. 248) | nyíret, nyírat 1541 niresd el ’(le)nyes, nyeseget, visszavág(at) | stutzen, kurzschneiden lassen’ (KazK. 91); 1868 nyirat ’ua.’ (NSz.) | nyíretlen, nyíratlan 1550 ńiretlen (OklSz.); 1822 Nyíratlan (Wagner: Phras. Intonsus a.) | nyirbál 1784 nyirbálni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 60) | nyiratkozik 1864 nyiratkozott (FővL. 1864. jún. 15.: [1]); 1895 nyiratkozzanak (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor vagy az uráli korból. |  ≡  Vö. zürj.  (Sz.) ńiral-, ńirt- ’dörzsöl, vakar, kapar’; votj.  (Sz.) ńirjal- ’kapar, vakar, összesöpör’; ? jur. ńira- ’(meg)rág; kaparó(vas)sal megmunkál, gyalul’ [fgr. ? uráli *ńirɜ- ’kapar, vakar’].  ⌂  A magyarázat csak akkor helytálló, ha a magyarban létrejött a ’(vminek a felületét szerszámmal) reszeli, kaparja’ > ’egy felületréteget eltávolít’ > ’nyír, nyes’ jelentésváltozás. Az eredetileg palatális szó veláris toldalékolása másodlagos, feltehetőleg a →bír, →hív¹, →sír¹ stb. analógiájára jött létre. A 3. jelentés metafora az eredeti 1. jelentés alapján. A 4. jelentés az argóban fejlődött ki; hasonló szemlélethez vö. ném.  (argó) abknipsen ’megöl’ : ném. knipsen ’levág, lenyes’.

☞ MNy. 18: 91; TESz.; UEW. 320; EWUng.UN UEW. № 631

nyirbál × A: 1570 nyirbál [?✐] (NySz.); nyj. nyérvál (ÚMTsz.) J: ’rimánkodik, kunyerál | anflehen, betteln’

nyíret × A: 1794 nyiret (NSz.), de vö. →nyirettyű; 1831 nyíret (NSz.); nyj. nyüret, nyűret (MTsz.) J: ’nyüszít, szűköl | wimmern, winseln’

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A szótő a →nyerít, valamint a →nyí tövével függ össze. A szóvég gyakorító képző, ill. műveltető képző gyakorító funkcióval; az elsőhöz vö. →himbál, kiabál (→kiált) stb. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a →nyí származékai; ebben az esetben a szó belseji r gyakorító képző.  ∼  Ugyanebből a tőből másik gyakorító igeképzővel: (R.) nyirábol ’könyörög, esedezik, koldul, kéreget’  (1645: NSz.); (R.) nyirmál ’siralmasan nyávog’  (1782: MNy. 89: 381).

☞ MNy. 18: 92; TESz. nyirbál¹ a.; Benkő: FiktI. 56; EWUng.→ nyerít, nyí, nyirettyű