nyár¹ A: 1113 Narath, Narias [sz.] [hn.] (Fejérpataky: KKOkl. 61); 1237 nar (OklSz.); 1238/ Narrag [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 793); 1263 Nyaradwyze [sz.] [hn.] (LtKözl. 55: 114) J: 1 1113 ? ’mocsár, mocsaras hely | Sumpf(land)’ (↑), 1183/ ’ua.’ (Wenzel: ÁÚO. 11: 47); 2 1113 ? ’nedves, homokos talajt kedvelő, igénytelen fák nemzetsége, faja, egyede | Pappel (Populus)’ # (↑), 1237 ’ua.’ (↑) Sz: nyáras 1113 [hn.] (↑)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) ńēr ’mocsár, láp, ingovány’; zürj. (Sz.), (P.) ńur ’ua.; mocsár’; votj. (Sz.) ńur ’nedves, vizes ‹fa, gabona›; mocsár, ingovány’; ? finn noro ’mocsaras völgy; patakocska’; – jur. ńurka ’nyárfa’; szelk. njăr ’tundra’ [uráli *ńorɜ ’mocsár’]. ≋ Megfelelője: juk. ńor ’ua., láp, ingovány, mocsár’. ⌂ A szóvégi j-s változathoz vö. →fürj, marj (→mar²). A 2. jelentés másodlagos; a mocsár, nedves talaj és nedvességet kedvelő növények megnevezésének közös etimológiai eredetéhez vö. →nyír²; vö. még lat. palus ’mocsár’ : ném. Felber ’fűzfa’; litv. ezeras ’tó’ : gör. ἀχερωίς ’nyárfa’; ugyanaz a jelentésváltozás ment végbe valószínűleg a magyartól függetlenül a jurák szamojédben is. E magyarázat mellett szól, hogy a magyar szó és származékszavai gyakran jelölnek vizeket, ill. fordulnak elő víznevekben.
☞ FUFA. 28: 252; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ nyár², nyáradUN UEW. № 639
nyár² A: 1398 ? kysnyarlew [ɔ: kysnyarlow] [sz.] [hn.] (OklSz. nyárló a.); 1416 u./¹ ṅarba (BécsiK. 316); 1416 u./³ ńart (AporK. 71) J: ’a legmelegebb évszak, június, július, augusztus hónapjai | Sommer’ # Sz: nyaral 1398 [sz.] [hn.] ’a nyarat (el)tölti (vhol) | den Sommer verbringen’ (↑); 1577 nÿarlo haz [sz.] ’ua.’ (KolGl.); 1791 [sz.] ’nyári szünete(n) van | auf Sommerferien sein’ (NSz.) | nyaraló 1398 [hn.] ’nyári legelő | Sommerweide’ (↑); 1697 ’ua.’ (OklSz.); 1645 ’nyári ház, villa | Landhaus, Villa’ (MonTME. 1: 123) | nyári 1416 u./¹ ṅari (BécsiK. 122) | nyárias 1835 nyárias (Tzs. Sommerhaft a.)
Vitatott eredetű. | 1 Jelentéselkülönülés. | ⌂ Belső keletkezésű, jelentéselkülönülés a →nyár¹ ’mocsár’ szóból. A jelentésváltozás az ősmagyar korban mehetett végbe a következőképpen: ’mocsár, láp, ingovány’ > ’nyár’. A jelentéshez vö. osztj. (V.) lŏŋ ’nyár’ : lŏŋi̮m ’hóval be nem fedett hely’; finn suvi ’nyár; hóolvadás télen’; stb. A magyarázat bizonytalansága abból adódik, hogy a →nyár¹ szónak nem létezik ’nyár; tavasz’ jelentésű megfelelője a rokon nyelvekben. 2 Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ A jelentésváltozáshoz vö. csuv. śur ’tavasz’; kök-török yaz ’ua.’; Kāšγ. yāz ’ua.; nyár’; ujg. yaz ’tavasz’; stb. [tisztázatlan eredetű]. ▣ ⌂ A magyarba átkerült alak *ńar ’tavasz; nyár’ lehetett. A magyarázat bizonytalansága kronológiai okokból származik. A szó eleji ny-hez vö. →nyereg. A nyaraló származékszó jelentésének kialakulásához vö. nyárló ház ’nyaraló, nyári lak’ (1577: KolGl.).
☞ MNy. 59: 390, 60: 414; I.OK. 2: 351; TESz.; MSzFE.; Ligeti: TörK. 155; EWUng.→ nyár¹UN UEW. № 639