nitrogén A: 1844 nitrogen (PestiH. 1844. dec. 19.: 863); 1865 nitrogen [es. nem m.] (Babos: KözhSzt. nitras a.); 1896 Nitrogén (PallasLex.) J: ’a levegő 4/5-ét alkotó, színtelen, szagtalan gáznemű elem (N) | Stickstoff’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Nitrogen ’nitrogén’ [< fr. nitrogène ’ua.’, tudatos szóalkotás a lat. nitrum ’természetes szóda’ alapján, amelyhez a kémiában gyakran használatos -gen(e) képző járult]. ≋ Megfelelői: ang. nitrogen; ol. nitrogeno: ’nitrogén’. ⌂ A szóvéghez vö. →hidrogén, →oxigén. A magyarítási kísérlethez vö. salétromító ’ua.’ (1815: Szőkefalvi Nagy: KémEl. 5), légeny ’ua.’ (1843: Szily: NyÚSz.).