morog [1] A: 1290 Murgo [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 724); 1372 u./ morognak (JókK. 95, [csonkolt szövegrészletben]); 1784 murrogni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 53) J: 1 1372 u./ ’zúgolódik; zsörtölődve, magában dünnyög | murren; murmeln 〈Person〉’ # (JókK. 153); 2 1519 ’〈állat〉 barátságtalan, mély, berregésszerű hangot hallat | brummen 〈Tier〉’ # (JordK. 30); 3 1636 ’korog 〈gyomor, has〉 | knurren’ (NySz.); 4 1772/ ’morajló, mélyen zúgó hamgot ad | brausen’ (NSz.) Sz: morgás 1372 k./ morgas (JókK. 153) | morgatta 1416 u./² moꝛgattoc ‹hat-i igenév› (MünchK. 92vb) | morgódik 1493 k. morgodonk (FestK. 409) | morgolódik 1519 morgolodnak vala (JordK. 536)

mordul A: 1550 mordúlás [?] [sz.] (RMKT. 6: 24) J: 1 [ma főleg ~] 1550 ’durván, haragosan (rá)förmed vkire | jmdm barsch anherrschen’ # (); 2 1604 ’morogni kezd; egyszeri, morgó hangot ad | beginnen zu brummen; einmal brummen’ # (Szenczi Molnár: Dict.)

moraj A: 1805 morajja (RMKtár. 39: 197) J: 1 1805 ’természeti erők előidézte mélyen zúgó, tompa hang | Brausen’ # (); 2 1811 ? ’tömeg zaja | Murren eines Menschenhaufens’ # (Kazinczy: Lev. 8: 328), 1854 ’ua.’ (NSz.) Sz: morajlik 1854 morajlott (NSz.)

A szócsalád alapjai, az igék onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A szótő a →mormol szócsaládjának tövével azonos. A szóvég -g gyakorító képző, -dul kezdő-visszaható igeképző. – A moraj az -aj névszóképzős szócsalád igéi alapján keletkezett; vö. robaj (→robog), ropaj (→ropp) stb.  ⌂⇒  Valószínűleg a magyarból: szbhv.  (N.) morogati ’morog’.

TESz.; EWUng. mord, mormol, morzsa, papramorgó