mordály A: 1165 Murdar [szn.] (ÓMOlv. 44); 1211 Mordal [szn.] (OklSz.); 1519 k. mordaliul (DebrK. 134); 1558 mordálypuska [?] (MNy. 64: 95); 1571 Morda puska (MNy. 64: 95); 1653 mordélt (NySz.); 1763 Mordány (NSz.) J: 1 [jelzői értékben is] 1165 ? ’gyilkos; kegyetlen, álnok ember | Mörder; grausamer, hinterlistiger Mensch’ (), 1519 k. ’ua.’ (); 2 1528 ’gyilkos fegyver; tőr | mörderische Waffe; Dolch’ (MNy. 61: 488); 3 1763 ’pisztoly | Pistole’ ()

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.), (baj.-osztr.) mordære, mordär, mordar ’gyilkos, bűnöző’, – ném. Mörder ’gyilkos’ [< ném. Mord ’szándékos emberölés’].  ≋  Megfelelői: szln.  (R.) mordrar; cseh  (N.) mordýř; stb.: ’gyilkos’.  ⌂  A szóvégi ly-hez vö. →borbély, →erkély stb. A 2. jelentés önállósodással keletkezett a mordálypuska ’gyilkos fegyver’ (↓) szóból. A 3. jelentés metonímia a 2. jelentés alapján.  ∼  Idetartozik a (R.) mordályégető ’gyújtogató; romboló személy’  (1709–1712: Nyr. 83: 341), tükörfordítás a ném. Mordbrenner ’gyújtogató és gyilkos’.  ⌂  A magyar összetétel második tagjához vö. →ég¹.

NyIrK. 12: 201; MNy. 64: 283; TESz. mordályégető a. is; EWUng. morotva, szaltó