morális A: 1620 moralis (MNy. 74: 510); 1793 morálissa (NSz.) J: ‹mn› 1620 ’erkölcsi, erkölcsös | sittlich, moralisch’ () | ‹fn› 1769 ’erkölcsösség, erkölcsiség | Sittlichkeit, Moralität’ (NSz.)

moralizál A: 1772 moralizálhassanak [sz.] (NSz.); 1792 moralizáljon (NSz.) J: ’erkölcsi elveket fejteget | moralisieren’

morál A: 1789 morált (Gáldi: Szótir. 30) J: ’erkölcs, erkölcsiség | Moral’

moralista A: 1789/ moralista (Kazinczy: Lev. 1: 345); 1792 Moralisták (NSz.); 1793 Morálisztáitok (NSz.) J: ’szigorú erkölcsiséget hirdető személy | Moralist’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, a morális, moralizál latin jövevényszók. |  ≡  Lat. moralis ’szokások, erkölccsel kapcsolatos, erkölcsi’ [< lat. mos ’illem, szokás’] | lat.  (k.) moralizare, (e.) moralisare: ’illemet oktat’.  ≋  Megfelelői: ném. moralisch, moralisieren; fr. moral, moraliser; stb.: ’erkölcsi’, ’moralizál’. A morális szóvégi s-éhez a magyarban vö. →brutális stb.

A morál, moralista nemzetközi szók. |  ≡  Vö. ném. Moral; ang. morals [többes szám]; fr. morale; stb.: ’erkölcs, morál’ | ném. Moralist; ang. moralist; fr. moraliste; stb.: ’erkölcstanító’; – vö. még lat.  (e.), (h.) moralista ’erkölcsteológus, erkölcstanító’. A francia, ill. angol nyelvi hatás által vált elterjedtté.

A szócsaládhoz még |  ⇒⌂  A magyarba a latinból (moralista), ill. németből (morál) került.

TESz.; NytudÉrt. 93: 44; EWUng. demoralizál, mód, móres