molekula A: 1855 mollecularis [sz.] (CsaládiL. 1855. dec. 31.: 593); 1858 mollecule [es. nem m.] (MNy. 74: 510); 1883 Molekula (MagyLex. 12: 346) J: ’vmely anyagnak a legkisebb, atomokból összekapcsolódó része, amely még őrzi az illető anyag vegyi tulajdonságait | Molekül’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Molekül; ang. molecule; fr. molécule; ol. molecola; stb.: ’molekula’. A franciából terjedt el [tudatos szóalkotás a lat. moles ’tömeg, súly’ szóból]. ⇒⌂ A magyarba a rfancia és a német nyelvből került; a végződéshez vö. lat. (ú.) molecula ’molekula’.
☞ TESz.; EWUng.→ molesztál