misztikus A: 1792 mysticus [es. nem m.] (Farkas: GLEl.); 1830 mysticus (NSz.); 1835 Mystikus (Kunoss: Gyal. 65); 1880 mysztikus (NSz.); 1881 misztikus (NSz.) J: ‹mn› 1792 ? ’(vallási) titokkal övezett | mystisch’ (), 1830 ’ua.’ () | ‹fn› 1792 ? ’a misztika követője | Mystiker’ (), 1897 ’ua.’ (PallasLex. Miszticizmus a.)

misztika A: 1805 Mystikája (NSz.); 1897 Misztika (PallasLex.) J: 1 1805 ’titokzatosság, rejtelem | Geheimnis’ (); 2 1885 ’a vallásosságnak az a fajtája, amelynek célja az Istennel még a földi életben való titokzatos lelki egyesülés | Mystik’ (NSz.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. mysticus ’misztikus, titkos’, (e.) ’misztikus’ [< gör. μυστικός ’titokzatos, rejtélyes; a titokba beavatottal kapcsolatos’ < gör. μύστις, μύστης ’a titkos tanokba beavatott’, tkp. ’a szemeit becsukó’] | lat.  (k.) (theologia) mystica ’misztikus teológia ‹a skolasztikus ellentéte›’ [vagy a latin melléknév nőnemű alakjából vagy a gör. μυστική (παράδοσις) ’misztikus hagyomány, misztika’, μυστικά [többes szám] ’titokzatos dolgok, titkos tanok’ szóból].  ≋  Megfelelői: ném. mystisch, Mystik; fr. mystique; stb.: ’misztikus, titkos, misztika’.  ⌂  A szó belseji sz-hez vö. →amnesztia stb.; a misztikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb.  ∼  Idetartoznak: misztérium ’rejtély, misztérium’  (1752: NSz.); miszticizmus ’miszticizmus, misztika’  (1814/: NSz.); misztifikál ’félrevezet, ámít’  (1830: NSz.); misztikum ’titokzatos, rejtelmes (dolog)’  (1849 e./: NSz.).

TESz. misztika a.; EWUng. mítosz