meztelen A: 1270/ Mezechtelenhig [hn.] (OklSz.); 1330/ Mezehthelen Zemenye [hn.] (OklSz.); 1372 u./ meʒeÿtelen (JókK. 8); 1525 mezihtelenihtetel meg [sz.] (VitkK. 14); 1526 megh mezӳtelenӳtettek wala [sz.] (SzékK. 55); 1531 mezÿttelen (ThewrK. 283); 1532 mezitellennek (TihK. 55); 1541 meźtellen (KazK. 110); 1565 mezethelen (OklSz.); 1615 mesztelen (NySz.); 1763 mezétlen (NSz.); 1835 mezítlen (Tzs. Nackt a.) J: ‹mn› 1 1270/ ’kopasz, kopár | kahl’ (); 2 1372 u./ ’fedetlen testű, ruhátlan | nackt, bloß, bar’ # (JókK. 56) | ‹hsz› 1372 u./ ’fedetlen testtel, ruhátlanul | nackt, entblößt’ () Sz: meztelenít 1372 u./ meg meʒeÿteleneÿte (JókK. 57) | meztelenül 1372 u./ meʒeytelenewltett [sz.] ’levetkőzik | sich entblößen’ (JókK. 57)

Származékszó. |  ⌂  Valószínűleg a *mezeγ (→mező) szóból -telen képzővel. A korábbi változatok a mezehtelen ~ mezételen ~ mezítelen voltak. A meztelen alak szóösszerántással, ill. második nyílt szótagi hangzókieséssel keletkezett. Azonban az sem zárható ki, hogy a szó közvetlenül a →mező tövéből jött létre. Az eredeti funkció határozói volt.  ∼  A (N.) mezejtemezejtel ’csupasz, fedetlen, meztelen ‹határozószóként›’  (Nyatl.) és a (N.), (R.) meztélláb, (→mezítlábbal) összetett szó megőrizte az előtagban a képző eredeti -n-mentes alakját.

Horger: MSzav. 122; NyK. 44: 345; MNy. 44: 42; TESz.; EWUng. mez, mezítlábbal, mezőUN UEW. № 1807