mező [6] A: 1055 adbagat mezee (TA.); 1152 Mezeusumlu [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 28); 1240 Mezeed [sz.] [hn.] (PRT. 8: 288); 1405 k. meʒe, meʒw (SchlSzj. 983., 691.); 1416 u./¹ mèzo̗ (BécsiK. 250); 1529 e. mezzw (VirgK. 32); 1559 meʃʒoͤn (Székely I.: Krón. 217b); nyj. mezdüő (ÚMTsz.) J: 1 1055 ? ’szabad tér, sík terület; szántóföld | Feld; Acker’ # (↑), 1152 ’ua.’ (↑); 2 1055 ? ’legelő, rét, fű; zöld vetés | Weide, Wiese, Gras; grüne Saat’ (↑), 1440 ’ua.’ (OklSzPótl.); 3 1395 k. ’falusi birtok; paraszti majorság | Landgut; Bauerngut’ (BesztSzj. 199.); 4 1749 ’címermező | Wappenfeld’ (NSz.); 5 1754 ’működési, cselekvési alkalom, hely | Feld, Gebiet 〈einer Tätigkeit〉’ (NSz.) Sz: mezős 1416 u./¹ amèzo̗ſo̗n (BécsiK. 21) | mezei 1519 mezey (JordK. 59) | mezőség 1515 u. Mezwsegh [hn.] (TelLev. 2: 346)

Szófajváltással keletkezett egy ugor eredetű tő származékából. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ő képzővel. A tőhöz vö. vog.  (T.) mäš-, (AK.), (P.) mǟš- ’ruház’, (Szo.) mas- ’felvesz, felruház’ [ugor *mećɜ- vagy *meśɜ-: ’felvesz egy ruhát’]. A szó belsejének kialakulásához vö. →ázik, →laza stb. Az eredeti jelentése ’(fűvel) fedett, (fűvel) benőtt ‹föld›’ lehetett. A főnévi jelentés egyrészt egy területet jelöl, amely növénytakarót szokott ölteni, másrészt magát a növényzetet jelenti azon a földön.

☞ NyK. 44: 345; MNy. 44: 42; Bárczi: TihAl. 46; TESz.; MSzFE. meztelen a.; EWUng.→ mező-¹, mező-², mezőny, meztelenUN UEW. № 1807

mező-¹

mezőváros A: 1533 Mezioͤ varos (Murm. 361.) J: ’városi kiváltságokkal rendelkező, falusias jellegű település, amelyben a lakosság zöme mezőgazdasággal foglalkozik | Marktflecken’ | mezőpuszta ∆ A: 1564 mező pusztára [✐] (OklSz.) J: ’megművelhető pusztaság | bebaubare Heide’ | mezőműves † A: 1572 Mezoͤ mies (NySz.) J: ’földműves | Ackersmann’ | mezőföld ∆ A: 1584 mezoͤ foͤldre (NySz.) J: ’füves puszta; mezőség | Grasland; Ackerland’

Összetett szavak előtagja, azonos a →mező szóval. |  ⌂  Melléknévi szerepben áll, és mezőgazdasági tevékenységet jelöl.  ⊚  A mezőváros ma történelmi szakszóként él.  ⌂  Az utótag a magyarban (címszók kivételével): műves ’munkás, dolgozó’ (→mű).

☞ TESz. mező- a.; EWUng.→ föld, mező, mű, puszta, város

mező-²

mezőgazda A: 1795 Mezeigazdának (MHírm. 1795. okt. 6.: 472); 1833 ? Mezőgazda (Szily: NyÚSz.); 1840 mezőgazda' (NSz.) J: ’mezőgazdász | Landwirt’ | mezőgazdaság A: 1833 mezőgazdasági [sz.] (NSz.) J: ’földművelés és állattenyésztés együtt | Landwirtschaft’ # | mezőgazdászat A: 1845 mezőgazdászati [sz.] (NemzetiU. 1845. aug. 12.: 506) J: ’mezőgazdaság-tudomány | Landwirtschaftslehre’ | mezőgazdász A: 1858 mezőgazdászok (BpHírlap 1858. aug. 6.: [2]) J: ’képzett mezőgazdasági szakember | Landwirt’

Tükörfordítás előtagja, azonos a →mező szóval. |  ≡  A tükörfordítások német minta alapján keletkezett összetett szók; vö. ném. Landwirt, Landwirtschaft, Landwirtschaftslehre stb.  ⌂  A második tag a magyarban (címszók kivételével): gazdaság, gazdászat, gazdász (→gazda).  ⌘  Nyelvújítási szó.

☞ TESz. mező- a.; EWUng.→ gazda, mező, mirelit