mer¹ A: 1340 Wyzmereu [sz.] [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ mèreh [sz.] (BécsiK. 263); 1598 mériék (Baranyai Decsi: Adag. 101) J: ’folyékony v. szóródó anyagból vmennyit kivesz | schöpfen’ # Sz: merül 1372 u./ ? merewluen (JókK. 156) | merülés 1372 u./ merewleſtew[l] (JókK. 151) | merít 1416 u./¹ (↑) | kimeríthetetlen 1506 ky mereythhetetlen (WinklK. 264)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (KL.) marėχt- ’ismételten merít’; osztj.  (J.) mȧ̆rət- ’alámerít’, (DN.) mĕrət- ’merít, márt, bemerít’ [ugor *märɜ- ’alámerít’; a veláris párhuzamossághoz vö. →márt].  ⌂  A merül származékszó ’lemerít’ > ’egy folyadékban elmerül’ jelentésváltozása metonimikusan keletkezett. A merít származékszó az ugyanolyan jelentésű alapszót valamelyest kiszorította.

☞ NyK. 54: 259; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ márt, merengUN UEW. № 1805

mer² A: 1372 u./ merÿen (JókK. 16); 1416 u./¹ mèꝛnè (BécsiK. 65); 1519 meer (JordK. 171) J: ’van benne bátorság, elszántság, hogy vmit megtegyen | wagen’ Sz: merész 1416 u./¹ mèrez (BécsiK. 266) | merészik 1416 u./¹ mèrezte ’van benne bátorság, elszántság, hogy vmit megtegyen | wagen’ (BécsiK. 264) | merészkedik 1416 u./¹ mèrezkedet (BécsiK. 211) | merészség 1476 k. mereſſegbe (SzabV.) | merészel 1519 mereezlek (JordK. 426)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (T.), (P.), (K.) mår-, (AL.) mār-: ’hisz, bízik’ [ugor *märɜ- ’hisz, merészel’]. A jelentéshez vö. finn uskoa ’hisz’ : uskaltaa ’mer, kockáztat’; ném. trauen : sich trauen, getrauen.  ⌂  A merész melléknév szokatlan képet mutat; de vö. →kopasz, →száraz. – Ugyanakkor nem zárható ki, hogy esetleg a merészkedik-ből létrejött elvonásról van szó. – A tréfás mersz ’bátorság, merészség’ [főnév]  (1842: NSz.) az E/2. személyű igéből jött létre főnevesüléssel; vö. félsz (→fél¹).

☞ FUF. 12: 74; TESz.; UEW. 869; EWUng.→ merény, vakmerőUN UEW. № 1806