meleg A: (†1002 e.) 1018 k./ ? μελεκδίσ [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 15); [1237–1240] Melegd [sz.] [szn.] (PRT. 1: 774); 1372 u./ melegſegben [sz.] (JókK. 42); 1416 u./¹ mèlèǵ (BécsiK. 245) J: ‹mn› 1 1372 u./ ’viszonylag magas hőmérsékletű | warm’ # (JókK. 162); 2 1372 u./ ’érzelmileg felhevült, buzgó | eifrig’ (JókK. 42); 3 1538 ’langyos | lau’ (Pesti: Nomenclatura V(1)); 4 1590 ’melegen tálalt, főtt 〈étel〉 | warm aufgetischt, gekocht’ # (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 142); 5 1786 ’őszinte rokonszenvről tanúskodó, barátságos; meghitt | freundlich, traulich’ # (NSz.); 6 1794 ’melegítő hatású 〈ruhanemű, ágynemű〉 | warmhaltend 〈Kleid, Bettzeug〉’ # (NSz.); 7 1820 ’izgalmas; veszélyes | aufregend, gefährlich’ (NSz.); 8 1868 ’vöröses, sárgás árnyalatú 〈szín〉 | warm 〈Farbe〉’ (NSz.); 9 1908 ’homoszexuális 〈személy〉 | homosexuelle 〈Person〉’ (Zolnay–Gedényi) | ‹fn› 1 1533 ’viszonylag magas hőmérséklet | Wärme’ # (); 2 1766 ’érzésnek, kapcsolatnak baráti, meghitt volta | Vertraulichkeit’ (NSz.) Sz: melegség 1372 u./ () | melegül 1372 u./ melegewluen [sz.] (JókK. 162) | melegedik, melegszik 1519 ffel meleghedygh (JordK. 45); 1527 Megh melegoͤzyk (ÉrdyK. 515) | melenget 1762 melengetésére [sz.] (NSz.) R: azon melegében 1720 ? ’azonnal, vmi után, halasztás nélkül | sofort’ (NSz.); 1733 ’ua.’ (NSz.) – De vö. 1577 k. melegget (OrvK. 154)

Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) mǟli; osztj.  (V.) meḷək: ’meleg’ [ugor *mälɜ ’meleg; felmelegszik’].  ⌂  A szóvég denominális vagy deverbális -g névszóképző; vö. →beteg, →hideg stb. A melléknévi 7. és 9. jelentéshez vö. ném. warm ’nem hideg; izgalmas, veszélyes; homoszexuális’. A melenget változat elhasonulással keletkezett a melegget() szóból; hasonló elhasonuláshoz vö. →csüng.

Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng. vak-UN UEW. № 1803