megy¹ A: 1055 feheruuaru rea meneh [sz.] (TA.); 1372 u./ mednekuala; mehetuala [sz.] (JókK. 10, 20); 1416 u./¹ mėgėc; mėgen [□] (BécsiK. 2, 20); 1490 bemyne (SzalkGl. 38.); 1513 el meenne (CzechK. 110); 1574 meiénd (NySz.); 1574 Altal mönth volna [✐] (RMNy. 2/2: 241); 1590 mégy által [□] (NySz.); 1693 megy (NySz.); 1782 menyen [□] (NSz.); 1838 Mek (Tsz.); 1844 mensz (NSz.) J: 1 1055 ’〈út, folyóvíz stb.〉 irányul, halad, vezet | verlaufen, führen 〈Weg, Fluß usw.〉’ # (↑); 2 13. sz. eleje/ ’jár, halad, mozgásba jön, megindul | gehen, fahren, in Gang kommen usw. 〈Lebewesen, Fahrzeug〉’ (↑); 3 1416 u./¹ ’〈élettelen dolog〉 kerül, jut | gelangen 〈Gegenstand〉’ # (BécsiK. 221); 4 1517 ’〈időleges dolog〉 elmúlik, eltűnik; 〈idő, időbeli folyamat〉 múlik, telik | verschwinden 〈etw Zeitweiliges〉; vergehen 〈Zeit, Dauer〉’ # (DomK. 157); 5 1590 ’〈cselekvés, tevékenység〉 jól halad; 〈szerkezet〉 működik | (gut) vonstatten gehen; im Gang, Betrieb sein’ # (NySz.); 6 1590 ’(be)fér; ráillik | Platz, Raum haben, hineinkönnen; hinpassen’ # (NySz.); 7 1616 ’jól eladható 〈áru〉; elfogyó 〈mennyiség〉 | abgehen 〈Ware〉; aufgehen 〈Menge〉’ (RMNy. 2/2: 12); 8 1961 ’illik, való vmihez | zu etw passen’ # (ÉrtSz.) Sz: menés 1372 u./ el meneſen (JókK. 23) | ment- [birtokos személyjellel] 1372 u./ mentetteket ’menés | Gang’ (JókK. 82); 1533 u. ’víz partja, út széle, vminek a környéke | Gelände entlang, vor etw, Wegrand, Ufer(gelände)’ (MonÍrók. 3: 99) | menet 1395 k. ki meneth ’menés, járás | Gehen, Gang’ (BesztSzj. 326.); 1566 ’járás, menés közben, menetkor | beim Gehen, auf dem Hinweg’ (NySz.); 1833 ’menetelő csapat | Zug 〈Gruppe〉’ (NSz.) | menette 1416 u./¹ èlmėnèttèm ‹hat-i igenév› ’elmenetel(em)kor’ (BécsiK. 39) | mentet 1416 u./¹ èlmentètlèc ’meneszt, küld | schicken’ (BécsiK. 224) | mendegél 1495 e. Mendegel [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 836) | menetel 1559 oda menetele ’járás, menés | Gang’ (Székely I.: Krón. 65a) | meneszt 1787 meneszt (Nyr. 1: 95) | menetel 1783 menetelre (Molnár J.: MKönyvHáz 1: 43); 1867 u. menetelni [sz.] ’masírozik | marschieren’ (Szily: NyÚSz.) R: mehetnék 1826 mehetnékje van ’szükségét, igényét érzi, hogy elmenjen, el akar menni | Bedürfnis zu gehen, Fortwollen’ (NSz.)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) miń- ’megy’; osztj. (V.) měn- ’(el)megy’; zürj. (Sz.) mun- ’megy, jár, halad’; votj. (Sz.) mi̮n- ’megy’; cser. (KH.) mie- ’ua., jön’; finn mene- ’megy’; lp. (norv.) mânnâ- ’ua.’; – jur. ḿiń- ’megy’; szelk. menda- ’elhalad, elmegy’; kam. mən- ’megy’; stb. [uráli *mene- ’megy’]. ≋ Megfelelői: juk. män- ’ugrik’; eszkimó mənə-t ’áthalad, keresztülmegy ‹osztályzásnál›’. ⌂ Az ny-es változat kiindulópontként szolgál a j, gy stb. hangot tartalmazó változatok keletkezéséhez. A mén, mék változatok a mëjën, mëjëk stb. szavakra vezethetők vissza. A megy alak másodlagos a korábbi megyen-nel szemben; vö. →lesz, →visz stb. A mëhet szó më- töve a tëhet (→tesz), vëhet (→vesz) analógiájára keletlezett. Minden elvont jelentés az eredeti 2. jelentésre vezethető vissza. – A szóvégi n egyes változatokban E/3. személyű személyrag. ∼ Idetartozik: jön-megy ’jön-megy, ide-oda megy’ (1590: NySz.); ikerszó, amely összetett szó a →jön és megy tagokból áll. A jöttment ’(vmilyen) jöttment’ összetétel (1779: NSz.), ’kószáló, csavargó’ (1805: NSz.) -t (befejezett) melléknévi igenévképzővel keletkezett a jön-megy ikerszó tagjaiból.
☞ FUF. 21: 43; TESz. megy a.; MSzFE.; EWUng.→ elő-¹, menten, tönkre-UN UEW. № 536
megy² × A: 1367 ? Meges [sz.] [szn.] (OklSz. mëggyes a.); 16. sz. megében (MNy. 54: 532); 1867 megy (Ballagi M.: MNyTSz.); nyj. mëgyibe (Nyr. 3: 473); meggy (MNy. 54: 531); mödzsö (Imre: FelsSz.) J: ’kanca, tehén stb. nemi szerve | Geschlechtsorgan der Stute, der Kuh usw.’
Ismeretlen eredetű. | ⚠ A →mög szóból való magyarázata kevésbé valószínű, de a két szó később összekeveredhetett.
☞ MNy. 54: 531; EWUng.