meglehetős A: 1650 meg-lehetoͤsnek (NSz.) J: 1 1650 ’lehetséges | möglich’ (); 2 1708 ’elfogadható, tűrhető, elég | ziemlich’ (Pápai Páriz: Dict.)

Származékszó. |  ⌂  A meglehet ’adódhat, alakulhat, (úgy) lehet’  (1527: ÉrdyK. 509) szóból -ős melléknévképzővel keletkezett; vö. félős (→fél¹), ismerős (→ismer) stb. A meglehet összetétel a →meg [igekötő] + lehet (→lesz) tagokból áll. A ma használatos 2. jelentés jelentésszűküléssel keletkezett.

TESz.; EWUng. lesz, meg¹