mandula A: 1328 Mondula [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 51); 1389 Mondola [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 51); 1395 k. mondola fa (BesztSzj. 855.); 1490 k. mandola (NagyvGl. 22.); 16. sz. mondula (StUnBB. 1958. 1: 164); 1794 mandulákon (NSz.); nyj. mandulla (Nyatl. 99.) J: 1 1328 ’kora tavasszal virágzó, az őszibarackkal rokon gyümölcsfa | Mandelbaum’ # (↑); 2 1328 ’kora tavasszal virágzó, az őszibarackkal rokon gyümölcsfa termése | Mandel 〈Frucht〉’ # (↑); 3 1690 ’mandula alakú, kötőszövetből álló szerv | Tonsille’ # (NySz.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (vel.) màndola ’mandula ‹gyümölcs›’, (tr.) màndula ’ua.’, (N.), (R.) mandolo ’mandulafa’, – ol. mandorla ’mandula ‹gyümölcs›’, mandorlo ’mandulafa’ [lat.  (kés.) amandola, amandula ’ua.’ (< gör. άμυγδάλη ’ua.’)).  ≋  Megfelelői: ném. Mandel; szlk. mandľa; stb.: ’mandula ‹gyümölcs, szerv›’.  ⌂  A 3. jelentés átvétel a lat.  (tud.) amygdalae ’mandulák szóból’.

☞ TESz.; GPann. 1: 10; EWUng.