major¹ × [4] A: 1330 Kunchspan Maiura [hn.] (MNy. 10: 236); 1332 moyur (OklSz.); 1359 Moyorhele [hn.] (OklSz.); 1364 Mayor (OklSz.); 1418 Mayer [hn.] (OklSz.); 1533 maer (Murm. 2380.) J: 1 1330 ’nagyobb gazdaságnak a határban levő része a gazdasági épületekkel és lakóházakkal | Meierhof’ (↑); 2 1363/ ’majorosgazda | Meier’ (OklSz.); 3 1533 ’községi bíró, falubíró | Schultheiß’ (↑); 4 1604 ’főjuhász | Oberschäfer’ (MNy. 80: 254)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn. baj.-osztr.) meier, maier ’gazda, a földesúr által megbízott jószágigazgató’, mair ’majorság, gazdaság’, – ném. Meier ’jószágigazgató, egy telek bérlője’ [< lat. maior ’(a szolgák) elöljárója’ < lat. maior domus ’ua.’]. Vö. még ném. (D.) Mayer, Mair [családnév] és [hn.]. ≋ Megfelelői: szbhv. majer ’majorság, gazdaság’; szln. majar, majer ’majorosgazda, intéző’. ⇒⌂ A szó valószínűleg a ciszterciták közvezítésével – akik 1195-től Alsó-Ausztriából Nyugat-Magyarországra jöttek – került a magyarba. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. majur ’majorság, gazdaság’.
major² ∆ A: 1749 májor (D. Éltes: FrSz. 72); 1792 Major (NSz.) J: ’őrnagy | Major’
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Fr. major ’őrnagy; katonaorvos’; – vö. még ném. Major ’tiszti rang; tiszt ilyen ranggal’. A franciában a sp. mayor ’őrnagy; vezető, irányító; elöljáró’ szóból [lat. maior ’nagyobb’, amely a lat. magnus ’nagy’ középfoka]. ≋ Megfelelői: ang. major; cseh major; stb.: ’őrnagy’. ∼ Idetartozik: (R.) generálmajor ’vezérőrnagy’ (1656: Horváth M.: NEl.), amely a ném. Generalmajor ’magas tiszti rang; tiszt ilyen ranggal’ szóból jött létre.