mód A: 1323 ? Modus [sz.] [szn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 319); 1372 u./ palaſt modoſraualo [r.]; oduar modra [r.] (JókK. 92, 83); 1408 Mood [szn.] (MNy. 71: 114); 1519 k. modissagert [sz.] (DebrK. 151); 1527 mongyaat [d-j] (ÉrdyK. 487) J: ‹fn› 1 1323 ? ’(anyagi vagy szellemi) állapot, teljesítőképesség | Vermögen (etw zu tun)’ (), 1474 ’ua.’ (BirkK. 4); 2 1519 ’vmely cselekvésnek, folyamatnak a rendje, formája | Art und Weise’ # (JordK. 352); 3 1519 ’szokás; illendőség | Sitte, Gebrauch; Anstand’ (JordK. 134); 4 1520 ’mérték | Maß’ (BodK. 24); 5 1521 ’lehetőség | Möglichkeit’ (RMNy. 2/2: 11); 6 1585 ’stílus | Stil’ (Cal. 1013); 7 1759 ’divat | Mode’ (NSz.); 8 1763 ’igemód | Modus 〈Grammatik〉’ (NSz.) | ‹mn› [főleg szóösszetételek utótagjaként] 1886 ’vmilyen módon, mértékben, fokban | in der Weise’ (NSz.) Sz: módos 1323 ? [szn.] (); 1604 Modos (Szenczi Molnár: Dict.) | módosít 1783 kimódosítása [sz.] (Szily: NyÚSz.) | módosul 1804/ módosulása [sz.] (NSz.) | módozat 1837 módozatjának (NSz.) R: módra 1372 u./ () | módon 1525 modon (VitkK. 28) | móddal 1590 móddal (NySz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. modus ’méret, mérték, mennyiség; szabály, előírás, mód; igealak, igemód; stb.’ [indoeurópai eredetű; vö. óind mā́ti, mímati; av. mā-: ’(meg)mér’; stb.].  ≋  Megfelelői: ném. Modus; fr. mode; ol. modo; stb.: ’modor; szokás; szabály, mérték; ritmus, ütem; stb.’   ⌂  A modos, ill. modis változat nyíltabbá válással, ill. elhasonulással keletkezett. A us (os ~ is) végződés eltűnéséhez vö. →advent, →dékán stb. A szó – a középkori latinnak megfelelően – hosszú ó-val került át a magyarba. A d előtti n-et tartalmazó régi nyelvi változat (↑ 1527) téves hangtani visszaütéssel keletkezett.

MNy. 10: 255, 36: 227; TESz.; EWUng. komód, méc, meditál, menza, mér, modell, moderál, modern, módi, modor, módszer, morális