márga A: 1774 Márga (NSz.); 1784 Marga (NSz.) J: ’szénsavas mészből és agyagból álló, sárgás v. szürke kőzet | Mergel’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. marga ’fehér, krétaszerű föld, márgás talaj’ [bizonytalan eredetű, talán egy kelta nyelvből származik].  ≋  Megfelelői: ol. marga; sp. marga; stb.: ’márga, agyagos mészkő’.

Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.