mállik A: 1779 márlott (NySz.); 1784 mállik [▽] (Baróti Szabó: KisdedSz. 56); 1792 málik (MNy. 69: 282); 1878 máll (NSz.) J: 1 1779 ’az időjárás hatására széthull, morzsolódik, pusztul | verwittern, bröckeln’ # (↑); 2 1784 ’virágzik | blühen’ (↑); 3 1792 ’(meg)érik, éretté válik | reif werden’ (↑)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az eredeti változat bizonyosan a szó belseji rl-t tartalmazó; a szó belseji rl > ll hangváltozáshoz vö. →abál, →sikál stb. A 2., 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján, egy bizonyos virágzat, ill. gyümölcs, amely egy idő után mintegy széthullik, szétporlik.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.