május A: 1416 u./² Maius (MünchK. 3r); 1519 Mayos hauanak (CornK. 193); 1651/ Májusnak (Zrínyi: MM. 1: 17) J: ’az év 5., a tavasz utolsó hónapja | Mai’ #
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. Maius (mensis) ’május’ [lat. Maius ’‹istennév›’ alapján; vö. lat. deus Maius ’a nagy isten ‹Jupiter›’; lat. maius ’nagy, fenséges’, amelyek etimológiai kapcsolatban állnak a lat. magnus ’nagy’ szóval]. ≋ Megfelelői: ném. Mai; fr. mai; stb.: ’május’. ⌂ A szó végi s-hez vö. →ámbitus stb. – A (R.) máj ’ua.’ (1620: MNy. 73: 65) a németből keletkezett (↑). ∼ Más, részben régi, részben nyelvjárási megnevezések: pünkösd hava tkp. ’május’ (1506: Melich: SzlJsz. 1/2: 292); elő gyümölcsű hó tkp. ’a korai gyümölcs érési hava’ (1539: CorpGr. 17); ötödhó tkp. ’ötödik hónap’ (1810 k.: MNy. 61: 106), tavaszutó (1810 k.: MNy. 61: 106).