liszt A: 1279 podlyst (Wenzel: ÁÚO. 9: 251); 1881 lüsztöt (NSz.) J: ’gabonaőrlemény 〈főleg búzáé〉 | Mehl’ # Sz: lisztes 1458 Lyzthes [szn.] (OklSz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg szófajváltással keletkezett egy finnugor eredetű tő származékából. | ⌂ Egy -t képzős befejezett melléknévi igenév főnevesülése lehet. A szótőhöz vö. finn lese- ’rostál, finomra őröl, szitál ‹lisztet›’, lesi- ’csépel’; észt lese ’héj ‹árpáé›’, listi- ’leveleitől megfoszt; a gabonamagvakból a lisztet tartalmazó részt eszi ‹pl. egér›’ [fgr. *leśe- vagy *liśe-: ’leveleitől megfoszt, hüvelyéből kibont’]. Ez a magyarázat csak akkor fogadható el, ha a finn s és észt s eredeti szó belseji *ś-ből keletkezett. A jelentéshez vö. finn jauha- ’őröl’: finn jauho ’liszt’; litv. mánkau ’nyom, sajtol’: or. мука ’liszt’; stb.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 480