lesz [2/2] A: 950 k. Λεβεδία [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 6); 950 k. Λιούτικα [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 9); 1138/ Leue [sz.] [szn.] (MNy. 32: 204); 12. sz. vége/ legenec, levn (HB.); 13. sz. eleje/ leſcen [□]; levt wala; leýeſſen [sz.] (KTSz.); 1372 u./ leyendnek (JókK. 110); 1416 u./¹ lènd, lėzo̗nc (BécsiK. 5: 19); 1456 k. leend; lut [sz.] (SermDom. 2: 759, 534); 1508 lizek (DöbrK. 34); 1578 lészen [□] (NySz.); 1693 lívő [sz.] (MonÍrók. 15: 145); nyj. lessz (MTsz.) J: 1 950 k. ? ’létezik | sein, existieren’ (), 1138/ ’ua.’ (); 2 12. sz. vége/ ’vmivé válik | zu etw werden’ # (); 3 13. sz. eleje/ ’történik, bekövetkezik | geschehen, werden’ # (KTSz.); 4 13. sz. közepe/ ’〈a → van¹ létige különféle alakjait helyettesítő ige〉 | 〈Ersatzverb für versch. Formen des Verbs → van¹〉’ (ÓMS.); 5 1416 u./² ’születik; keletkezik | geboren werden; entstehen’ (MünchK. 8va) Sz: lehet 13. sz. eleje/ () | lehetetlen 1372 u./ lehettettlen (JókK. 21) | lehetetlenség 1372 u./ lehettetlenſegnek (JókK. 77) | lehetséges 1416 u./² lèhètſeges (MünchK. 30ra)

Örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. zürj.  (Sz.) lo- ’lesz, keletkezik, történik, van’; votj.  (Sz.) lu- ’lesz, van; lehet’; cser.  (KH.) liä- ’ua.; ellik ‹tehén, juh, ló›’; ? md.  (E.) ľevks, (M.) ľäfks ’‹állat› kölyke’; finn lie-: lienen, lienet stb. ’szabad, lehetséges, (talán) lesz’; lp.  (norv.) lǣ-, læ-, lække- ’lesz, van, él, létezik’ [fgr. *le- ’lesz, van, él’].  ≋  Megfelelője: juk. le- ’ua.’.  ⌂  A végződés az -sz gyakorító képző, amely előbb jelenidőjellé vált, majd a tő része lett. A magyar tőben jelentkező v elem (vö. levő [folyamatos melléknévi igenév]) nagyobb valószínűséggel még az ősmagyarban keletkezett hiátustöltő hang lehet, mert egyébként egy kétszótagú ige *v (vagy *j) elemét csupán a lappra lehetne visszavezetni. A h helyett j hiátustöltőt tartalmazó változathoz vö. →bohó, →fehér stb.

Szinnyei: NyH.; NyK. 52: 291; TESz.; MSzFE.; CIFU5 6: 60; EWUng. jóllehet, légyott, lény, lét, meglehetős, meglett, üdvözlégyUN UEW. № 470