laikus A: 1562/ laikossokat (MNy. 74: 510); 1602/ laicus (Farkas: GLEl.); 1786 Laikusokra (NSz.); 1793 Lajkusokra (NSz.) J: ‹fn› 1 1562/ ’világi személy | Nichtgeistlicher’ (↑); 2 1790 ’avatatlan, járatlan, tanulatlan személy | Ungelernter, Nichtfachmann’ (NSz.) | ‹mn› 1 1847/ ’avatatlan, járatlan | laienhaft’ (NSz.); 2 1865 ’világi, nem egyházi | weltlich, profan’ (Babos: KözhSzt.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. laicus ’a néphez tartozó, általános’, (e.) ’tanulatlan, világi ‹személy›’, (e.), (h.) ’tanulatlan, világi személy’ [< gör. λαϊκός ’a néphez tartozó, általános’, (bibl.) ’világi személy’ < gör. λαός ’nép’].  ≋  Megfelelői: ném. laiisch, Laie; fr. laı̈c, laı̈que; stb: ’laikus’, ’világi ember’.  ⌂  A ’nem egyházi’ > ’tanulatlan’ jelentésváltozás azon a művelődéstörténeti tényen alapul, hogy a műveltséget hosszú ideig főleg a papsággal kapcsolták össze. – A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb.

☞ TESz.; EWUng.