lóg A: 1409 ? Logo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1578 logatuan [sz.] (Bornemisza: ÖrdKís. 141); 1585 Loggatatlan [sz.] (Cal. 516); 1598 lógatod [sz.] (: NySz.); nyj. long (ÚMTsz.) J: 1 1578 ’függ; himbálódzik, csüng | herabhängen; baumeln’ # (); 2 1585 ’inog, tántorog | wackeln’ (); 3 1841 ’tétlenül időzik; ténfereg, csavarog | bummeln; umhergehen’ # (NSz.); 4 1898 ’adós, tartozik vkinek | schuldig sein’ (Dobos: DiákSz.); 5 1914 ’megszökik, elmenekül | fliehen, entweichen’ (Nyr. 43: 233); 6 1930 ’hiányzik, mulaszt | schwänzen’ (Nyr. 59: 220) Sz: lógat 1578 [sz.] () | lógós 1744 logos kocsi ’ide-oda himbálódzó, csüngő, függő | hin und her baumelnd’ (MNy. 60: 370); 1792 ’munkakerülő | arbeitsscheu’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)

lódít A: 1641 lódítád [?] (NySz.); 1779 u. lodittya [t-j] (NSz.) J: 1 1641 ’odébb dob, vet, taszít | werfen, stoßen’ # (); 2 1790 ’megver, elpáhol | durchprügeln’ (NySz.); 3 1803 ’füllent | flunkern’ # (NySz.)

lódul A: 1641 lodul (NySz.); 1711 e. ellódúltam (MonÍrók. 27: 45) J: 1 1641 ’indul, kezdődik | losgehen, anlaufen’ (); 2 1711 e. ’nyugvó állapotából kimozdul, lendül; sietve mozdul, indul | (von einem heftigen Anstoß) plötzlich in Bewegung od. in Schwung kommen 〈schwerer Gegenstand〉; schnell weggehen’ # (); 3 1720 ’útra kel | sich auf den Weg machen’ (NySz.); 4 1778 ’odább áll, elkotródik | sich schnell wegmachen’ # (NSz.)

Örökség finnugor kori tőből magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. ? vog.  (AK.) k˳än-loŋχəj- ’idő előtt szül’(k˳än ’kifelé’); zürj.  (Sz.) le̮d- ’betol; kihajít; kimer’; votj.  (R.) ledi̮- ’(ki)mer’; cser.  (KH.) loŋγa- ’(levegőbe) szór’; md.  (E.) kotst ľije-, (M.) kotf ľije- ’láncfonalat felhúz’ (kotst, kotf ’szövet, vászon’); finn luo- ’teremt; meghatároz; ledob, kidob; ‹nő› elvetél’; lp.  (L.) lågŋi- ’leemel ‹fazekat a tűzről›’ [fgr. *loŋe- ’dob, eltaszít’].  ⌂  A szó belseji magánhangzó változásához vö. →néz, →nyúz stb. A végződések -g gyakorító képző, -dít kezdő-műveltető, ill. -dul kezdő-mozzanatos képző; vö. forog (→fordít), →inog : →indít stb. A lóg kései long változatában szervetlen járulékhang található. A lóg 4–6. jelentése a 3. alapján keletkezett; az argóból jutottak a köznyelv bizalmas rétegébe.  ∼  A (N.) lódint ’odébb dob, taszít’  (1812: NSz.) az -int mozzanatos képzővel jött létre a lódít hatására is; viszonyukhoz vö. hajint : →hajít.

NyK. 51: 166; StSl. 16: 211; TESz.; MSzFE.; Nyr. 103: 84; EWUng. lóbál, lót-fut, lőgérezikUN UEW. № 492