lép¹ A: 1372 u./ veppek [~ik □] (JókK. 43); 1395 k. lepew [sz.] (BesztSzj. 944.); 1416 u./¹ vėpėc [~ik □] (BécsiK. 38); 1719 lép (NSz.) J: ’járó mozdulatot tesz | schreiten, einen Schritt tun’ # Sz: lépés 1416 u./¹ vepeſe ’menés, járás | Schreiten, Gehen’ (BécsiK. 188); 1456 k. ’a járás egy mozzanata | Schritt’ (SermDom. 2: 373); 1784/ ’eljárás, intézkedés | Maßnahme’ (NSz.); 1937 ’sakkjáték egy mozzanata | Zug 〈im Schachspiel〉’ (NSz.) | lépték 1834 (MathMűsz. Scala a.)
Valószínűleg örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (T.) lǟp- ’helye van, elfér’; osztj. (O.) lep- ’helyet talál, bemegy ‹szobába›, elfér’ [ugor *läppɜ- ’bemegy, belép’]. ⌂ Az egyeztetés alapján a lép alak az elsődleges, amelyből a vép változat részleges hasonulással keletkezhetett; vö. →lék. A szó belsejéhez vö. →lep, →lép² stb. A magyarban végbement jelentésváltozáshoz vö. a →fér jelentéseit. ⌘ A lépték nyelvújítási származékszó.
☞ NyK. 62: 323; TESz. lépték a. is; MSzFE. lép² a.; EWUng.→ lépcső, lépten-nyomonUN UEW. № 1793
lép² A: 1319 ? Lepes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1405 k. lep (SchlSzj. 429.) J: ’a hasüregben levő vérképző szerv | Milz’ #
Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. | ≡ Vö. ? osztj. (Kaz.) ʌepətne; zürj. (Sz.) lop; votj. (Sz.), (K.) lup; cser. (KH.) lepə; ? lp. (norv.) dađ’ve; jur. rapśā, ʌapśā: ’lép’ [feltehetőleg fgr. (? uráli) *läppɜ ’ua.’]. ⌂ A szó belseji *pp > m. p változáshoz vö. →lép¹, →szép stb.
☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE. lép¹ a.; EWUng.→ lépfeneUN UEW. № 467
lép³ A: 1319 ? Lepes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1430 k. lep (SchlGl. 2253.); 1538 leep (Pesti: Nomenclatura M4); 1560 k. le̜p (GyöngySzt. 2479.) J: 1 1319 ? ’főleg a fagyöngy bogyóiból főzött, kisebb madarak fogására használatos ragadós anyag; ezzel bekent vessző | Vogelleim; Leimrute’ (↑), 1430 k. ’ua.’ (↑); 2 [ ~re csal, ~re megy] 1584 ’az, amivel vkit rászednek, kelepcébe csalnak | Leim, Köder, Falle 〈abstr.〉’ (NySz.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szln. lep ’enyv, csiriz’, ptičji lep ’fehér fagyöngy; madárfogó enyv’; szlk. lep ’csiriz, enyv’, lep na vtákov ’fehér fagyöngy; madárfogó enyv’ [indoeurópai eredetű; vö. óind lēpas ’kenőcs, meszelés’; ném. (ófn.) leiba ’maradék; csökevény’; stb.]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ Az elvont 2. jelentésre vö. →csapda, →tőr² stb.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 313; TESz.; EWUng.
lép⁴ A: 1319 ? Lepes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1490 k. lepes meeʒ [sz.] (NagyvGl. 109.); 1528 Léépes [sz.] (SzékK. 122) J: ’a méhek viaszépítménye, amelybe a mézet gyűjtik | Wabe’
Belső keletkezésű, valószínűleg szóhasadás. | ⌂ A →lep főnévből alakult ki. A jelentésfejlődés mozzanatai ’fedél, tok’ > ’tábla, lap’ > ’viaszlemez, lépsejt’ lehettek. Ezt a jelentésfejlődést támasztja alá a (N.) lepet ’nagy felületű, schicht- od. tafelartig Haftendes bzw. sich von einer Oberfläche Ablösendes; viaszlemez, méhsejt’, amely a →lep ’befed’ ige származéka; vö. még (N.) lepetös ’lépes méz’. Hasonló szemlélethez vö. ném. Scheibe ’kerek lap, tábla; lépes méz’; cseh plástev ’lap, réteg; lépes méz’; stb.
☞ NytudÉrt. 71: 44; TESz.; EWUng.→ lep⁴